Haszonállatok

Tehén

Szelíd jószág a napos mezőkön. Nehéz pata, széles oldal jellemzi ezeket az állatokat füves pusztán, erdőben, parti mocsárban. Nappal járnak, utazóra ügyet sem vetve, csak legelőt és árnyat keresve. A tehén nem rohamoz, nem véd területet. Kard vagy nyíl találatára rövidet fut, majd ismét megnyugszik. Rarziledhez hasonló helyek béresei különböző szőrszínű csordákat tenyésztenek, hogy vihar vagy erdei éjszaka után is felismerjék tulajdonukat.

Más alakok: Bika, Borjú.

Kecske

Szívós, területvédő növényevők a nyílt tájakon. Vastag szőr óvja őket tundra, sivatag és part szelétől. Nappal mozognak, füves részt vagy tajgát vallanak magukénak. A kecske nem támad rögtön idegenre: szembefordul, távolról állja útját figyelmeztetésül. Csak a túl közel merészkedő vagy elsőként ütő kap teljes öklelést. Vérezve sem enged, ezért gazdának, utazónak erővel kell elhajtania.

Más alakok: Anyakecske, Gida.

Sertés

Hizlalt jószág a települések szélén. Durva sörte és sáros oldal jellemzi az erdőtalajt, füvet, mocsarat, szavannát túró állatokat. Nappal falaink közeli legelőin kóborolnak, utazóval, őrrel nem törődve. Csak pengétől sebzett bőrrel iramodik meg a disznó: rövid, rémült ugrással tör előre, aztán fedezéket keres. A béresek a falukapu közelében tartják, nehogy farkas vagy rosszabb ragadja el.

Más alakok: Malac.

Bálna

A nyílt tengerek hatalmas vízi emlősei. Zsíros oldal, tengeri makkok borította bőr sodródik a mélyben, ahol e szelíd óriások krillt esznek. Hajóra, úszóra rá se néznek; lassan vándorolnak sós áramlatokban, rakomány és élet iránt közömbösen. Szigony találatára csak rövidet menekülnek a fájdalomtól, nem fordulnak harcba. Parti települések lámpához olajukat, eszközhöz csontjukat becsülik, így kiszámítható útjukat téli vadászatok célozzák.

Más alakok: Simabálna.