Vadászzsákmány

Macska

Tanyák és vad bozótok éjszakai vadászai. Rövid karom, tűfog hatékony ölővé teszi őket szavanna magas füvében, tundra fagyában. Alkonyat után járják a településszélt, magukénak tekintve magtárt, szénapadlást. Utazó elől nem futnak: gyors karmolás, harapás űzi a betolakodót. A béres vascsizmát és vastag bőr lábszárvédőt hord a kis ragadozók csupasz bokán ejtett vérző vágásai ellen.

Más alakok: Kiscica.

Csirke

Településfalnál keresgélő háziszárnyasok. Tarka tolluk szökött jószágot vagy falusi tulajdont jelez. Nappal füves vidéken, erdőben, fagyos tundrán keresnek élelmet, de legsűrűbben a kapu előtti bozótsávban gyűlnek. Kis szemük hamar követ veszélyt: egyetlen támadó mozdulat mindenfelé szétkergeti őket. Az Emyveliani Köztársaság és a Nashrari Birodalom gazdái jellegzetes földi kaparásnyomukról követik őket.

Delfin

A mély vizek félénk vízi emlősei. Sima szürke bőr és erős farok viszi őket a tenger legmélyére. Hajóval, úszóval nem ellenségesek: veszélyre vagy sebre azonnal lemerülnek. Parti utak halászai hirtelen menekülésükből gyakran nagyobb ragadozó öbölbe érkezését olvassák ki. Mivel futnak, nem harcolnak, kevés vadász üldözi őket; egyes parti települések mozgásukból időt jósolnak.

Kacsa

Falusi tavak és földek tollas vízimadarai. Úszóhártyás láb evez sekély öntözőárokban, tanyai tavon, gabonát és rovart keresve. A madár vízrezgésből ismeri fel a közeledőt, veszélyre rövid, rémült repülésbe kezd. Mély félelmében közeli kődobásra is az egész raj szétszáll. Gazdák kártevőirtásáért megtűrik, de gabonatárolót zárni kell, nehogy a téli készletet dézsmálja.

Mezei nyúl

A nyílt síkság éji ugró vadászai. Erős hátsó láb hajtja őket sötétben tundrán, szavannán át. Félénk préda helyett hirtelen előreugrással és gyors arcul bokszolással támadnak az utazóra. Füves vidék pásztorai kőalappal erősítik éji karámjukat, nehogy átugorják az alacsony gátat. Aki alkonyat után tajgára megy, rövid bottal veri vissza a területvédő nyúlfi támadó ugrásait.

Más alakok: Mezeinyúlfi.

Ló

Nyílt síkságok és erdők erős patás hátasai. Izmos far hajtja e vadakat nappal füvön, szavannán, tundrán. A település körüli házi állat kezelhető, a kancáját védő vad mén viszont erőszakos: ágaskodva üti a méneshez közelítőt. Futás helyett előrenyúló harapással, roppantó patával üldözi a veszélyt. Kilmoryn lovasai kitartására építenek távoli hercegségek közt; vad mént szelídíteni azonban bordatörő roham kiállását kívánja.

Más alakok: Mén, Kanca, Csikó.

Galamb

Városokban és vadonban gyakori kis szürke madarak. Színjátszó nyaktoll csillan a napon, ahogy sivatagban, parton, tundrán keresnek élelmet. Településnél szoros rajba gyűlnek: pár lépésre engedik az embert, aztán összehangolt szárnycsapással felrebbennek. Hirtelen légi ütés után rendszerint gyorsan magukhoz térnek, majd minden új veszély elől futnak. A vadász ritkán pazarol rájuk nyilat: legkisebb mozdulatra elrebbennek.

Nyúl

Óvatos préda füves vidéken és parti bozótban. Hosszú fül fordul minden ágropogásra, mielőtt a bozótba iramodnak. Nappal legelnek szavannán, erdőben, parton, ideges futamokkal és riadt szökkenésekkel. Sarokba szorítva odakaphatnak, csíphetnek, de első ösztönük bármely veszély előli futás. Parti és erdőszéli csapdások kiszámítható rettegésükre építve hajtják őket rejtett hurkok felé prémért, húsért.

Más alakok: Nyúlfi.

Sirály

Fehér szárnyú parti dögevők. Sókérges csőr, világos toll jellemzi a parton és mocsárban csoportosan pihenő madarakat. Reggeli fényben a sekély vízben keresgélnek, területüket az utazótól nem védik. Veszélyre vagy pengére az egész raj összehangolt szárnyfelhőként száll fel. A halász gyakran röptükből tudja meg, hol jött hal a felszín közelébe.

Juh

Nappali mezőn legelő gyapjas jószág. Durva fehér bunda szigetel tundra és északi tajga szelei ellen. Szoros nyáj jár füvet és parti bozótot, legkisebb vérszagra vagy idegenre eliramodva. Minden vélt veszélytől futnak, de sarokba szorított kos fejelve nyithat utat. Lefranhoz, Clearmine-hoz hasonló települések pásztorai téli ruhára, kereskedésre gyapjukból élnek; városfalnál tartják őket, farkas elől védve.

Más alakok: Kos, Bárány.

Veréb

Sövények és tanyák nappali madarai. Barna csíkos toll olvad szavanna magas füvébe, közönséges tanyaudvarba. Nappal köröznek, csizma vagy kard legkisebb mozdulatára repülnek. Sebzetten is a közeli fák felé menekülnek, nem állnak ellen. Rarziled gazdái megtűrik őket, mert rovart tartanak távol a gabonától; fészkük bolygatásakor apró karmuk éles sebet hagyhat a csupasz bőrön.

Teknős

A parti mélységek bőrpáncélú úszói. Gumiszerű páncél fénylik a sós hullámok alatt. Embert ragadozónak ismernek: felszínre vetülő árnyékra vagy bőrt szúró pengére azonnal menekülnek. A Skoz'jenta–Rrer'thuss Parti Út halászai vándorlásukból jósolnak évszakos áramlást, de fogásukhoz türelem és háló kell, nem lándzsa. Üldözőik gyakran csak üres sodorvonalat látnak, ahogy a mélybe bukva elillannak.

Más alakok: Kérgesteknős.

Zebra

Nyílt füves vidékek csíkos növényevői. Csíkos szőrük a naptól fakó fűben szinte láthatatlanná teszi a csordát, míg futásnak nem ered. Nappal nyílt szavannán maradnak, fülük állandóan mozgásjelre fordul. Soha nem állnak helyt: veszélyre ügetve vagy vágtatva távoznak. Pásztorok szerint kisebb seb is az egész csoportot pánikba ejti. Harc helyetti menekülésük élő riasztás a közelgő ragadozóról, jóval azelőtt, hogy a vadász karmot látna.