Minden karakter a négy Ösvény egyikén tanul — Erőhatalom, Furfang, Arkánum vagy Hit. A Kasztod az a mesterség, amelyet ezen belül elsajátítasz: hordozható név, amelyet egy rezgi kapitány, egy vhalder jegyző és egy szentélyi káplán egyaránt megért, még ha mindegyikük azt állítja is, hogy a másik kettő rosszul tanítja. Hogy mely Kasztok nyitottak előtted, az Ösvényedtől és a Fajodtól függ, és több Kaszt egynél több Ösvényen át is elérhető.
Minden Kaszt saját ajtólistát vezet. Az egyes kártyákon megnevezett Fajok — és a csak nőknek vagy csak férfiaknak jelölt korlátok — azt mutatják, amit a karakteralkotás jelenleg kínál. Testi, vallási vagy jogi okukat nem állapították meg.
Fegyver és vért, addig gyakorolva, amíg nélküled is működnek. A terv a második kapunál elbukik, az alakzat szétesett, és a Harcos az oka annak, hogy a sor még áll — és ő az, aki utána hazaviszi a halottakat.
Kötelezd el magad korán, törd át, ami fogva tart — gyökeret, csapdát, pajzsok zárt gyűrűjét —, és a számlát később rendezd a saját testeddel. A culdar hajtócsapatok fogták a régi kancelláriai rágalmat, rányomtatták a bérszerződéseikre, és felemelték a díjat.
Teljes vért, pajzskar, és előkészített műveletek, amelyeket a tömegbe visznek, ahelyett hogy mögüle vetnék. A cím mögött nem áll egyetlen rend sem: a hajnalban bekarcolt jelnek egyszerűen túl kell élnie, hogy leejtik, vérzenek rá, és átgázolnak rajta.
Nem varázsoszlató, hanem diagnoszta, aki egy ellenséges művelet hatókörén belül dolgozik. Megnevezi a forrást, a vonatkoztatást, a pályát és a hordozót, olyan közelről, hogy a tévedés megöli — és így a hétköznapi kezek megkapják azt a néhány lélegzetnyi időt, amely a pecsét bekarcolásához kell.
Kardhossznyira hordozott liturgia, amely arra irányul, amit az ellenség lehorgonyzott. A harcikő nyilvánosan elültetett ellenhorgony; elégetése a Billog házainak alapító érve. Más szentélyek és szabadcsapatok is végzik ugyanezt a közelharci munkát, a tanításból semmit sem örökölve.
Ahová egy úr kopót küldene a sűrűbe, oda a Vadgerely lándzsával megy be: üldözés, ritkítás és harc olyan terepen, amelyet egyetlen út sem szel át. A Vörös Vadászat tanítja a híres formát, és vadászaival megesketi, hogy lemondanak a Szívfa ígérte visszatérésről. A legtöbben máshol tanulnak, és semmire sem esküsznek.
A Távolkapu átviszi az utazót, és amit az utazó visz. Gabonát, csordát, szekeret vagy ostromszertárt nem — ezért az utakat még mindig gyalog járják, és valakinek még mindig tudnia kell, melyik gázló gázló egy esős hónapban.
A művelet alanya egy másik ember — a figyelme, a félelme, egy hűség, amelyet a sajátjának hitt. Egyetlen kollégium sem hitelesít olyan mesterséget, amely utólag nem tudja megmondani, mit költött el, ezért a felesküdött házak olyan lajstromokat vezetnek, amelyeket egy ellenséges bíróság is elolvashat, miközben elítéli őket. A katonák kampómunkának hívják.
Behatolás, rejtőzés és időzítés, mind befejezve, mielőtt a terem észrevenné, hogy van mivel szembeszállni. Az udvarok a legsúlyosabb szavukat azokra a szakértőkre tartogatják, akik előbb a kísérőt, a nyilvántartást vagy a hazavezető utat iktatják ki, hogy egy hétköznapi halál végleges legyen.
A kampó egy emberben valakinek a műve, és valaki még mindig fogja a másik végét. A Vérárny megtalálja a fogást, visszaköveti az élő kézig, amely tartja, és megmondja, mi vágható el anélkül, hogy megölné azt, akiben van.
Hozzáférés, elvétel, és máshol lenni, mire észreveszik. Négy évszázadnyi, egymással már nem egyező mérték, pecsét és nyilvántartás papíron nyitva hagyott ajtókat — egy hitelesítetlen mérőkőhöz mérő raktárt még azelőtt ki lehet rabolni, hogy bárki a zárhoz érne.
Tartsd az irányt, olvasd a fényt, számold meg, amit láttál, és csak azt jelentsd. A gyaloglás sosem volt a nehéz rész: a Felderítő egyedül és tanúk nélkül tér vissza, és akkor el kell hinnie neki egy munkaadónak, aki nem volt ott.
Rendezett előadás gyakorlati munkában. Egy vhalder csarnok az okleveleit egy emberben őrzi, akit keresztkérdések alá lehet vonni, mert két írott másolatban nem lehet egyszerre megbízni; harcban ugyanez a mesterség egyetlen ütemben tart egy csapatot, vagy elveszi az ellenség időzítését.
A különbség könyvelés, nem erő. Az elvont hő dérrel vonja be az edényt, és szétrepeszti a nedves falazatot, a hideg pedig valahová elment — egy kőfejtőbe, egy cselédhálóba, egy lejjebb fekvő mezőre. A Varázsló az, aki meg tudja mondani, hová, és pénzt kér érte.
Semmi sem keletkezik. A hő, a nyomás, a töltés és a mozgás már létezik; a művelet áthelyezi őket, és valahol megérkeznek. Az Elementalista tüze valakinek a tüzelője volt, és a dér azt a szobát jelöli, amely ma éjjel nem lesz meleg.
A holt anyag megőrzi szerkezete egy részét, és a szerkezetet felelésre lehet bírni. A mesterség semmit sem hoz vissza a szétszóródott személyből, és az élesztés senkit sem ad vissza — így a Nekromanta esetről esetre azon vitázik, kié legyen, ami megmaradt, az előtt, aki éppen a teremben van.
A Viharhívó nem csinál időjárást. Az ostromvonalra húzott zivatart most száz mérföldnyi part nem kapja meg, és a szoros csoportnak kölcsönzött ég — legfeljebb harminc másodpercnyi — leszállással végződik, amelyhez az alatta állóknak félre kell állniuk.
Kharbi Edrin kilenc napig tartott egy horgonykertet, miután a nyilvántartás felmondta a szolgálatot, és nem engedte, hogy egy úr kötése előreugorjon a sorban. Őrzői ma is így dolgoznak egy Szívfánál, és a visszatérést ma is ugyanazzal a három módon hitelesítik: elhasznált ellenjeggyel, élő testtel, megnevezett tanúval. Az Ébredés papjai inkább virrasztanak, az Óhit házai a Zöld Anyának mondanak köszönetet, és mindegyik hosszasan elmagyarázza, hogy a többiek rosszul csinálják.
A gyógyítás árát a beteg fizeti meg. Túl korán vagy túl gyakran végezve lázat, hegeket és a következő alkalommal lassabban záródó testet hagy maga után — ezért a sorrend: előbb adagolás és sebellátás, utána rítus, olyan közelről kiáltva, hogy a vonal zaja fölött is hallják.
Oltványok, gyökérrothadás, időjárás, beteg csordák — és Falonban az élő ütéscsillapító keret, amelyet a Hegyhajó minden lépése megtép, miközben a Gólemkovácsok a kőlábakra ügyelnek. Az Ágőrök szerint minden Szívfa a Zöld Anyáé; a céhes és vándor Druidák ugyanazt a mesterséget űzik, és elutasítják ezt az igényt.
Egyetlen kérdés eldöntésére küldik: felelt-e itt valami, és ki húzott belőle hasznot? A munka vizsgálat — a befogadó, a maradék, a haszonélvező —, és felhatalmazással ér véget, mert a testben feltárva a szent seb és a szentségtelen seb ugyanaz a seb, csak a papír különbözik.
Kiolvassa a gyengülő horgonyt, a megmérgezett csordát vagy az elfertőződött sebet — és bármelyiket tovább is tudja lökni a lejtőn. Az Aratási Udvar, amely egy ostrom után szerződésekkel érkezik, a rothadást a lábon álló termés esedékessé váló törlesztésének nevezi; Brukhan bíróságai ugyanezeket az eredményeket vizsgálják anélkül, hogy egy szót is tanítanának belőle.
A Kasztod egyirányú ajtó. Válaszd a mesterséget aszerint, minek emlékezzenek rád: a falnak, a késnek, a kölcsönvett viharnak, vagy a kéznek, amely mindenki mást talpon tart.
